HU
Erzsébet eredetileg szerdán akart gombászni menni. Akkor alig jár valaki az erdőben. Szerette a csendet.
Négy hónapja jártam Szonjával. Egyik este azt mondta: – Vasárnap elmegyünk a szüleimhez. Ideje, hogy
Marina fáradtan indult haza a munkából. Nyolc órát állt egy élelmiszerbolt pénztáránál. Lüktetett a lába.
Néha az élet olyan történeteket ír, hogy utólag az ember maga sem hiszi el. Pedig ez pontosan így történt.
Valéria Nagy az ablak előtt állt, és némán figyelte, ahogy a dér fehér mintákat rajzol az üvegre.
András Kovács az ablak mellett ült, és a telefonján megnyitott hirdetést nézte. A betűk összefolytak
„Ugyan kinek kellenél ötvenévesen? Én szabad férfi vagyok, megtehetem, hogy másokkal is szórakozzak
„Bocsáss meg, de nem vagyok ápoló” – írta a férjem, miközben én infúzióra kötve feküdtem a kórházban.
Háromhetes korában a lányom nálam hagyta az unokámat, hogy új életet kezdjen. Amikor pedig a fiú felnőtt
– Élj a saját pénzedből, te szerencsétlen, és az enyémhez ne nyúlj! – üvöltötte a férj. Öt perccel később