– Már megint ez a macska foglalta el a fotelt! – csendült fel Svetlana ingerült hangja. – Mari! Azonnal vidd innen! Minden tele van szőrrel!
A házvezetőnő, Mari, összerezzent.
Jól tudta, hogy a gazdasszonyával nem érdemes vitatkozni.
Akár el is küldheti.
Gyorsan odalépett a fotelhoz.
A hófehér, hosszú szőrű macska azonban meg sem mozdult.
A törzskönyvében ez állt:
Fenséges Diana Hercegnő.
Hihetetlen név, ugye?
És valóban úgy is nézett ki.
Gyöngyházfehér bunda.
Tökéletes pofa.
Királynői tartás.
Csak…
Már senkinek sem kellett.
Diana az ablakból nézte a várost.
Pontosan tudta, mi következik.
Mari megpróbálja megfogni.
Ő félrehúzódik.
Néhány próbálkozás után a nő feladja.
Régen ezért megbüntették.
Volt, hogy órákra bezárták a fürdőszobába.
Volt, hogy nem kapott vacsorát.
Most azonban ennél is rosszabb lett.
Egyszerűen nem vették tudomásul a létezését.
Egy olyan macskának, aki valaha minden figyelem középpontjában élt, ez volt a legfájdalmasabb büntetés.
Pedig minden olyan csodásan kezdődött.
A közösségi oldalak tele voltak a fotóival.
„Az év legszebb cicája!”
„A következő kiállítási bajnok!”
Az első hónapok olyanok voltak, mint egy álom.
A legdrágább eledel.
Különleges kozmetikai kezelések.
Külföldi macskakozmetikus.
– Ez nem egyszerű házimacska. Ez befektetés. Egy év múlva már a díjaival visszahozza az árát – mondogatta Svetlana a barátnőinek.
Aztán jött egy kiállítás.
És minden megváltozott.
– Hogyhogy csak harmadik hely?! – háborgott Svetlana. – Tudják egyáltalán, mennyi pénzt költöttünk rá?
A bíró nyugodtan felelt.
– A macskának enyhe harapási hibája van. Otthoni kedvencnek ez semmit sem jelent. De egy bajnokságon ez már kizáró ok.
Attól a naptól kezdve minden más lett.
A simogatásból durva lökések lettek.
A dicséretekből szemrehányások.
Az eledel olcsóbb lett.
A törődés egyre ritkább.
De a legjobban a gazdája tekintete fájt.
Tele csalódottsággal.
Diana nem értette.
Hiszen ugyanaz a macska maradt.
Szép.
Okos.
Fajtatiszta.
Csak…
Nem volt elég tökéletes mások hiúságához.
👇 A történet folytatását lent, a hozzászólások között találod.
Egy sötét őszi estén végre lehetőség nyílt a menekülésre.
Az egyik vendég nyitva hagyta a bejárati ajtót.
Diana hangtalanul kisurrant.
Lefutott a lépcsőkön.
Szinte maga sem hitte el, hogy sikerült.
Négy napig bolyongott.
Utcákon.
Udvarokban.
Átfázva.
Éhesen.
Eső áztatta bundával.
Végül egy csendes, régi lakótelepre tévedt.
Ott találta meg Ilona néni.
Éppen a frissen mosott ruhákat teregette ki az udvaron.
A zápor végre elállt.
Ki kellett használni az időt.
A villany drága volt.
Szárítógépe nem volt.
Először azt hitte, csak egy régi rongy hever a szemetes mellett.
Aztán a „rongy” megmozdult.
És egy alig hallható hang tört fel belőle.
Nem is nyávogás.
Inkább egy halk, elfojtott sóhaj.