— Katalin! Nem adnál egy kis tejet?
Katalin az egyik kezét a homlokához emelte, és hunyorogva próbálta kivenni, ki kiabál a kerítés túloldaláról.
A szeme már nem látott úgy, mint régen. A hallása sem volt már olyan éles, mint fiatal korában.
— Ki az? — kiáltotta vissza az idős asszony.
— Én vagyok, én! A szomszédod, — válaszolta egy idős férfi hangja.
Katalin lassan odasétált a kerítéshez, és felismerte a férfit.
— Ó, László, te vagy az. Mit szeretnél?
— Mondom, egy kis tejet kérnék.
— Kását akarsz főzni? Add ide, inkább megfőzöm én neked.
László megrázta a fejét.
— Nem magamnak kell. Lett egy macskám.
— Macskád? Honnan?
A férfi csak vállat vont.
Reggel nehezen mászott le a régi kemencéről, ahol már évek óta aludt megszokásból. A ház hideg volt, de ő már hozzászokott.
Kilépett az udvarra, és ott meglátta.
Egy macska ült a tornácon.
Egy idegen macska.
László élete már nagyon egyszerű lett.
Néhány tyúk az udvarban. Egy öreg kakas. Ennyi elég volt neki.
De régen…
Régen minden más volt.
Régen tele volt az udvar élettel.
Volt tehene, rengeteg baromfi az ól körül. A ház előtt egy kutya feküdt láncon, aki őrizte az otthont. A pajtában macskák jártak, és egereket fogtak.
A házban pedig mindig volt valaki.
A felesége.
A gyerekek nevetése.
Apró lábak szaladgáltak az udvaron.
De annak már sok éve.
A felesége elment örökre. A gyerekek felnőttek, elköltöztek, és már csak ritkán jelentkeztek.
Az öreg kutya három éve pusztult el. Újat László már nem akart.
Nem volt mit őriznie.
Néha idegen macskák betévedtek az udvarra. De azok féltek tőle, nem engedték közel magukhoz.
Ez a macska azonban más volt.
Ott ült a tornácon, teljes nyugalomban.
Mintha várna valamire.
Mintha valakire várna.
Lászlóra.
— Te meg kihez tartozol? — kérdezte az öregember.
A macska természetesen nem válaszolt.
De nem futott el.
Lassan odasétált hozzá, hozzádörgölőzött a lábához, és hangosan dorombolni kezdett.
László meglepődött.
Leült a padra a ház előtt.
A macska felugrott mellé, és finoman meglökte a fejével a férfi kezét.
László óvatosan megsimogatta.
A szőre hihetetlenül puha volt.
Az idős férfi hosszú ideig csak nézte az állatot.
Mikor simogatott utoljára macskát?
Nem emlékezett.
Régen a macskák csak azért voltak, hogy elkapják az egereket.
Nem bántotta őket.
De nem is becézgette őket.
A kutya fejét néha megsimogatta.
A macskákat viszont soha.
Talán a felesége foglalkozott velük.
Talán ő simogatta őket.
Vagy talán ő sem.
László újra végighúzta kezét a macska puha fülén és hátán.
Az állat azonnal hozzásimult a tenyeréhez, lehunyta a szemét, és még elégedettebben dorombolt.
— Honnan kerültél ide, te kis jószág? — kérdezte az öreg.
De választ nem kapott.
Aztán hirtelen eszébe jutott valami.
— Neked enni is kell.
Nehézkesen felállt, és bement a házba.
A fazékban maradt egy kevés főtt krumpli.
A kis hűtőben néhány tojás, egy kis vaj.
De a macskának ez nem volt elég.
A polcon volt liszt és néhány zacskó gabona.
Ekkor a macska követte őt a házba.
Egyszer csak megfeszült, majd egy ugrással eltűnt a kemence mögött.
Pár másodperc múlva előjött.
Egy egérrel a szájában.
László elmosolyodott.
— Nahát, milyen ügyes vagy! Én már észre sem veszem ezeket a tolvajokat!
A macska kivitte a zsákmányát az udvarra.
László pedig hirtelen Katalinra gondolt.
— Tej kell neked. Katalinnak van kecskéje.
A szomszédasszony természetesen nem utasította el.
Friss, illatos tejet adott neki egy üvegben.
Amikor László hazatért, egy nagy tálkába öntötte a tejet, és letette a tornácra.
— Tessék, igyál.
A macska hálásan dorombolt, és jóízűen lefetyelni kezdett.
Amikor végzett, megnyalta a száját, majd váratlanul felugrott László ölébe.
Az öregember megdermedt.
Ilyet még soha nem érzett.
Macska soha nem ült az ölében.
Legalábbis ő nem emlékezett rá.
És most rájött…
Milyen jó érzés.
Sokáig ott ült.
Simogatta az elalvó állatot, és egyszer csak különös melegség töltötte el.
Mintha hosszú éveken keresztül aludt volna.
És most végre felébredt volna.
👇 A történet folytatását lent, a hozzászólások között találod.
Amikor a macska felébredt és leugrott az öléből, László bement a házba, elővette a pénzét, és kabátot vett.
— Vigyázz a házra, hamarosan visszajövök, — mondta a macskának.
Először hosszú idő óta nem magáért indult el a falusi boltba.
Hanem valaki másért.
A macskáért.
El is nevezte.
Vaskónak.
A boltban Éva dolgozott.
Meglepődött, amikor meglátta az öreg férfit.
— László bácsi, régen láttuk már magát ilyen céllal jönni.
A férfi kissé zavartan mosolygott.
— Macskaeledelt szeretnék venni. Van valami?
Éva elővett néhány kis csomagot.
— A városban élők sokszor ilyet adnak a macskáknak. Néha nekünk is hoznak belőle. A falusiak kevésbé vásárolják, ezért féltem, hogy ránk marad.
László több csomagot is választott.
— Adjon még. Kelleni fog.
Amikor hazaért, látta, hogy Vaskó újra egeret fogott.
— Te aztán igazi gazda vagy itt, — nevetett az öreg. — De én is hoztam neked valamit.
Kinyitotta a csomagot, és a tornácra tette az ételt.
A macska megszagolta, majd jóízűen enni kezdett.
Nem telt el sok idő, és a tál üres lett.
— Na látod. Megkérem Évát, hogy hozzon még.
Aznap László főzött magának ebédet.
Megevett mindent.
Aztán újra kiment a tornácra.
Vaskó a napon aludt.
Az öreg leült mellé.
És egyszer csak rájött.
Boldog.
Nem nagy dolgoktól.
Nem pénztől.
Nem attól, hogy valami megváltozott volna körülötte.
Hanem attól, hogy valaki várta őt.
A következő napokban elkezdte rendbe tenni az udvart.
Kitépett néhány magasra nőtt gazt, amit már hónapok óta nem bántott.
Elfáradt.
Sok munka maradt még.
De most először hosszú idő után azt gondolta:
„Nem baj. Holnap is lesz egy nap.”
És akkor észrevette, hogy várja a holnapot.
Várja, hogy megetesse Vaskót.
Hogy megsimogassa.
Hogy elmenjen a boltba.
Hogy beszéljen Évával.
Hogy újra legyen miért felkelnie.
Este vizet hozott, és megtöltötte a macska tálját.
Majd teát főzött magának.
Vaskó félig lehunyt szemmel figyelte az öreget.
A macska is örült.
Nem csak azért, mert lett gazdája.
Hanem azért, mert látta:
Ez az ember lassan visszatér az életbe.
Újra gondoskodik valamiről.
Újra van valaki, aki miatt mosolyog.
Vaskó tudta, hogy Lászlónak már nem maradt sok ideje.
Talán egy év.
Talán kettő.
De addig mellette marad.
Megpróbálja minden napját melegebbé tenni.
Megpróbálja elűzni a magányt a szívéből.
És amikor majd eljön az idő…
Vaskó továbbindul.
Megkeres egy új embert.
Valakit, akinek szüksége van egy kis szeretetre.
Valakit, akinek az életét még fel lehet melegíteni.