Katalin leguggolt egy öreg fenyőfa mellé, és elmosolyodott.
A fa tövénél egy egész csapat gyönyörű vargánya nőtt.
Óvatosan levágta őket édesapja régi gombászkésével, és a fonott kosarába tette.
Már előre elképzelte, hogy este az egész család együtt vacsorázik, és sült krumplit esznek friss erdei gombával.
Ekkor meghallotta a férje hangját.
– Kati! Hol vagy?
Úgy döntött, megtréfálja.
Gábor gyakran ijesztgette őt otthon.
Most végre visszaadhatta.
Elbújt a vastag fenyőtörzs mögé.
Ám nevetés helyett telefonbeszélgetést hallott.
– Kata…
– Borzasztóan hiányzol.
– Szeretlek.
– Már alig várom, hogy újra találkozzunk…
A kosár kicsúszott a kezéből.
A gombák szétszóródtak a puha mohán.
Tíz év házasság.
A kislányuk, Anna.
A boldog család.
Egyetlen pillanat alatt minden hazugságnak tűnt.
Amikor Gábor beljebb ment az erdőbe, Katalin még sokáig ott ült a fenyő alatt.
Az eget nézte.
És próbálta visszatartani a könnyeit.
Aztán megtörölte az arcát.
És eldöntötte.
Nem lesz jelenet.
Nem lesz ordítozás.
A történet folytatását lent, a hozzászólások között találod.
Előbb mindent végiggondol.
Amikor utolérte a férjét, úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.
Gábor gyengéden letörölt egy kis földet az arcáról.
Megcsókolta.
Majd azt mondta:
– Jobban szeretlek, mint az életemet.
– Én is szeretlek – mosolygott Katalin, miközben mélyen elrejtette valódi érzéseit.
Hazafelé megkérte a férjét, hogy álljanak meg egy kertészeti boltban.
Azt mondta, kapormagot szeretne venni.
Valójában azonban egy nagy metszőollót vásárolt.
Este minden úgy zajlott, mint mindig.
Elhozták a kislányukat a nagymamától.
Megették a sült krumplit a frissen szedett gombával.
Tévéztek.
Altató után lefektették Annát.
Gábor viccelődött.
Ölelgette a feleségét.
Úgy viselkedett, mint a világ legjobb férje.
Amikor elaludt, Katalin lassan elővette az ágy alól a metszőollót.
Óvatosan a takaró alá csúsztatta.
A hideg fém hozzáért a férfi legérzékenyebb pontjához.
Gábor azonnal felébredt.
És megdermedt.
– Kati…
– Mit csinálsz?..
Katalin nyugodtan a füléhez hajolt.
– Egyetlen mozdulat…
– És mehetsz a te Katádhoz.
– Se veszekedés.
– Se botrány.
– Mit szólsz?
Gábor elsápadt.
– Nem érdekel ő…
– Csak téged szeretlek.
– Megértettem.
– Mindent megértettem…
Katalin csendben visszatette a metszőollót az ágy alá.
A másik oldalára fordult.
És halkan csak ennyit mondott:
– Jó éjszakát, drágám.
Azon az éjszakán Gábor többé egyetlen percre sem tudott elaludni.
